more » « less

The writing paints a detailed picture of the pre-Holocaust and mid-war Bonyhád Jewish community's religious and cultural life. It is based on personal recollections, historical documents and conversations with survivors. The author, Leslie Blau, recalls the early history of Bonyhád, introduces the city's Jewish spiritual leaders, documents with great care the events that followed the war, as the few returning survivors tried to rebuild their decimated lives amidst adverse circumstances.

The book list by country where the Jewish families from Bonyhád immigrated and how they settled into their new lives in other countries after the 1956 Hungarian revolution. The book concludes with the Yizkor list of the Martyrs lost in the monstrous events of the Holocaust.

Although the writer's focus is mainly on the story of a small community, it unveils the events leading to the destruction of rural Hungarian Jewry. Excerpts from Leslie Blau's book are quoted to illustrate this tragedy in Sir Martin Gilbert's: 'A History of the Twentieth Century' Volume 2. The preface to the book is by New York University's renowned political professor, Randolph L. Braham. This new edition of the book includes an additional 16 pages of archival material and photographs plus Sarah Blau's own personal story.

About the Author

Leslie Blau, the author, was born in Budapest. He studied at Budapest's Jewish Secondary School between 1931 and 1939. He spent two years in Bonyhád's Secondary School from September 1934. He continued his education at Budapest's Jewish Open University in 1940-41. He was called to Labor Service in 1943. After losing his father, he found political asylum together with his mother at the Swiss Consulate (Glasshouse) in the Autumn of 1944. There, he served as a sentry until he was liberated on January 18th of 1945. Soon after, he moved to Bonyhad and married Sarah Kuttner. He and his family lived there until the 1956 revolution, when they immigrated to the United States and settled in Brooklyn, New York. Leslie Blau spent the early years of the '90s researching the book in the hope to hand down to the next generation the story of the vibrant Bonyhád Jewish community, which is now gone from the city.

more » « less

A magyar fordítás a közelmúltban látott napvilágot, Ágoston Zoltánné és részben Chlebovics Kornél munkájaként. A gyönyörű kiállítás a kecskeméti AS - Nyomda Kft.-t dicséri. A megjelenés és a bemutatás körüli bonyhádi feladatokat Illés Éva tanárnő végezte, odaadóan. Blau László kötetének érdemét hitelesíti Braham professzor előszava, amelyben többek között hangsúlyozza a szerző elkötelezett munkálkodását könyve minél teljesebb hiteles megszerkesztése érdekében. Maga a mű két nagy részre oszlik: Bonyhád a holokauszt idején, valamint Bonyhád a második világháború után.

Az első korszakot megfelelő történeti és irodalmi források alapján, a második korszakot az előbbiek után már személyes tapasztalataira is alapozva írhatta meg az alkotó.

Először még mint kis gimnazista rövid látogatáson van Bonyhádon, másodszor, a felszabadulás után, már mint helyi lakos éli át 1956-ig a zsidó életet, amelynek mint akkori pécsi rabbi, némileg e sorok írója is személyes tanúja volt, s ekképpen tapasztalataiból, élményeiből is igazolhatja, hogy a korszaknak Blau László hű krónikása, míg az előző évek gondos feltárására a megfelelő források utalnak.

Amint azt Blau László művéből megállapíthatjuk, a felszabadulás után a maradék bonyhádi zsidóság (még a neológ gyülekezet is) hűséggel őrizte az elődök hagyományait, és a vallásos életet a lehető legteljesebb épségben és megalkuvások nélkül vitte tovább.

E sorok írójának személyes tapasztalata, hogy a bét hámidrás még a legnagyobb télidőben is megtelt reggel 1/2 7-7 órakor a reggeli imádkozások előtt talmudot tanuló báálé bátimmal, és ott a tanulásra és imádkozásra összegyűlőket a hideg időben felettébb jóleső tea fogadta.

A neológ hitközség tagjainak zöme is őrizte és gyakorolta a hagyományokra épült, vallásos törvényekre és előírásokra alapozott zsidó életet. Ennek a szigorúan konzervatív iránynak volt képviselője a kitűnő hebraista és talmudista neológ rabbi, Blum Béla is.

Blau László művének bemutatása ünnepélyes körülmények között történt, a bonyhádi közigazgatás, számos egyházi és világi intézmény vezetőinek és képviselőinek jelenlétében.

Ezek élén megjelent Potápi Árpád János polgármester, míg a könyvet - melyből a helyi iskolák tanulói olvastak fel részleteket - Kolta László, a városi gimnázium nyugalmazott igazgatója, a szerző egykori iskolatársa mutatta be.

Blau Lászlónak, Blau Sárának, valamint a Pécsett élő Vidor Györgynek (aki a magyar fordítás körül sokat fáradozott) a polgármester a Város Önkormányzata által adományozott Bonyhád Tiszteletbeli Polgára címet adta át ünnepélyes keretek között.

A kötet a Wesselényi utca 13. sz. alatti Makkabi Könyvesboltban, az illes.eva@t-online.hu e-mail címen, valamint a Síp utca 12.-ben

(valamint ezen oldalon, lásd lejjebb! - Soha többé Soá! Alapítvány) vásárolható meg.

Mindazoknak, akik a magyar zsidó történet, közelebbről a hitközségtörténet és a holokauszt tragédiája után érdeklődnek, a minél jobb megismerés érdekében Blau László művét melegen ajánljuk.

tovább » « vissza

- Ha a Boro parkban kinyitom a számat, rögtön rávágják: na, megint egy ungarish. Itt rengeteg magyar van - meséli Blau a világ második legnagyobb ortodox zsidó közösségének otthonáról, ahol az akcentus megkönnyíti a beilleszkedést. A helyiek szerint itt képtelenség megtanulni angolul. Úton-útfélen lengyel, orosz, magyar vagy jiddis szót hallani.

Blau Lászlóval találkozni olyan, mintha a múlt század elejére utaztunk volna viszsza. Korát meghazudtoló fürgeséggel megy a vendég elébe, és szívélyes szavakkal invitálja beljebb a szűk lépcsőházból. Nyakkendőt visel, de mondatai maguk is régimódi eleganciáról árulkodnak. Mintha nem fogott volna rajta a XXI. századi Amerika.

Az ebédlőasztalhoz ülve közli a hírt:

- Utazom.

Hová? Magyarországra. Mintha azt mondta volna: haza. Ha lenne még értelme a szónak.

Budapesten született és nőtt fel. Édesapjának a Király utcában volt úri-női divatüzlete. Osztálytársai a jugoszláviai bányák munkaszolgálatosaiként lelték halálukat. Blau behívóját rossz címre postázták. Ennyin múlik az élet. Huszonkét éves korában már képzett kötő volt, mert a zsidó törvények miatt nem tanulhatott tovább. Végül textilgyári munkásként dolgozott a háború végéig.

Szerencsés, sőt boldog volt Budapesten, de mégsem a főváros ejtette rabul a szívét, hanem az alig nyolcezer lelket számláló Tolna megyei kisváros, édesapja szülővárosa: Bonyhád.

Bonyhádról 1200 embert hurcoltak koncentrációs táborba 1944-ben, közöttük Blau feleségének, Sárának a családját. Sára és két testvére a többi 170 túlélővel tért vissza. Bonyhádon kezdték a semmiből közös életüket, ahová Blau, akinek édesapja veszett oda, özvegy édesanyjával a háború után költözött. 1956-ban hagyták el végleg az országot.

- Én vagyok a bonyhádi, és ő van oda érte - mondja Sára, akiben a kisváros szörnyű emlékeket idéz fel. 1989-ben látogattak el újra oda. Nem hittek a szemüknek: a valaha virágzó zsidó kultúráról két bedeszkázott ablakú, bútorraktárrá silányított, romos zsinagóga tanúskodott.

- Hagyományainknak már nyomát sem leltem - mondja Blau.

Akkor határozta el, hogy Bonyhád krónikásává válik. Brooklynba visszatérve gyűjteni kezdte hozzátartozói és más, Bonyhádról New Yorkba emigrált családok visszaemlékezéseit. Öt évig dolgozott a Bonyhád, Egy elpusztított zsidó közösség című könyvén, amelyet New Yorkban több mint ezer példányban adtak el. Másfél évtizeddel később Bonyhád is jelentkezett: kiadnák a könyvet magyarul.

Megcsörren a telefon. Dr. Vidor György, pécsi ügyvéd jelentkezik. Blau sietve vált szót legjobb barátjával. A tengerentúli hívás drága, de fontos: a kézirat utolsó javításait kell végigbeszélniük.

Blau és Vidor 1956-ban, egy decemberi reggelen intett búcsút egymásnak. Blau családja kölcsön-teherautóval igyekezett kimenekülni az országból. Váratlanul rendőr intette le a teherautót, amelynek a hátuljában Blauék megbújtak: elvinnék-e őt a következő faluig. A rendőr nem fogott gyanút, Vidor azonban, aki családjával a megbeszélt helyen várta a teherautót, észrevéve a rendőrt a kocsiban, hátralépett, és intett a sofőrnek, hogy hajtson tovább. Blau szeme könnybe lábad, miközben mesél.

- Azóta ők ott, mi pedig itt élünk.

Blau László ötven éve az Amerikai Egyesült Államok állampolgára. "Szeretett új hazánk"-nak emlegeti az országot, bár nem telik el nap, hogy meg ne emlékezne mindazokról, akiket Magyarországon hagyott. Hiányolhatna többet is. Az egyetemi végzettséget és a lehetőséget, hogy tanár vagy rádiós szerkesztő váljék belőle, hiszen erről álmodott mindig. Ehelyett kötőgyárban dolgozott hetente hat napon át, három műszakban.

- Alulról kellett kezdenem nekem is mindent - mondja Blau, aki a kezdeti útkeresés után harminc évig női divatáruval kereskedett.

Engem ismert mindenki. Kaptam a gyáraktól az anyagot, és eladtam nagykereskedőknek. Nem éppen tipikus szakma a neves budapesti zsidó gimnázium egykori diákjának.

Blaut Boro park-szerte kedves, előzékeny, halk szavú, de kiváló szónokként tartják számon. Ő, aki előszeretettel színezi gondolatait magyar verssorokkal vagy latin mondásokkal, csak legyint erre: - Poeta nascitur, orator fit. Költő születik, szónok keletkezik.

- Ezeket az embereket mindenüktől megfosztották, de a neveltetést nem lehet senkitől elvenni - mondja Simonne Hirschhorn, a helyi közösségi ház vezetője, ahol holokauszttúlélőknek szerveznek programokat. Hirschhorn csodálja Blaut, hogy mindannak dacára, amit megélt, nem keseredett meg.

- Blau László az a régimódi, lovagias, közép-európai úriember, aki félreáll az útból és kinyitja a másik előtt az ajtót. Biztos vagyok benne, hogy másfajta életre vágyott, és ki tudja, hogy ezzel a műveltséggel mire vihette volna?

De Blau boldog, mert gyermekeinek egyetemi oktatást biztosíthatott. - Nem csináltam amerikai karriert, de munkát mindig találtam, és sosem néztek le mint magyar menekültet - mondja.

Könyvének friss kéziratát a kezében tartva az idős ember szeme ismét könnyes lesz. Arról a dadogó kisfiúról mesél, aki az évek során mégis megtanult szavalni, és most könyvének bemutatására készül Bonyhád népe előtt.

- Nagy érzés, hogy lefordították a könyvet az anyanyelvemre - mondja, és hite, amellyel a mindennapjait éli, váratlanul érthetővé válik. A bonyhádi történelemtanárok mostantól Blau László könyvéből is taníthatják a vészkorszakot.