tovább » « vissza

A személyes visszaemlékezésekre, a történelmi dokumentumokra és a túlélőkkel folytatott beszélgetésekre épülő mű részletes képet ad a holokauszt előtt - a két világháború között - a bonyhádi zsidóság sokszínű, hagyományokat megtartó életéről. A szerző, Blau László visszatekintést ad Bonyhád korai történetére, bemutatja a zsidóság szellemi vezetőit, részletesen foglalkozik a háború utáni időszakkal, amikor az a kevés túlélő, aki visszatért Bonyhádra, megkísérelte az újrakezdést a sok megpróbáltatás után, és ebben, a kedvezőtlen körülmények miatt, kudarcra volt ítélve.

Részletesen kitér arra is, hogy a bonyhádi túlélők hol telepedtek le és miként találtak otthonra az 1956-os forradalom után. A könyv a holokauszt idején mártírhalált halt bonyhádi zsidók Yizkor-listájával fejeződik be.

Noha a szerző egy adott kisváros történetét dolgozza fel, feltárja azokat az eseményeket, amelyek a vidéki Magyarországon a zsidóság kiirtásához vezettek. Sir Martin Gilbert: "A History of the Twentieth Century" (A huszadik század történelme) című könyvének II. kötetében a magyar vidéki zsidóság tragédiáját Blau László jelen könyvéből vett idézettel festi le.
A bevezetést Randolph L. Braham, a New York-i Egyetem kiváló, érdemes politológia professzora írta.

A szerzőről

A könyv szerzője, Blau László Budapesten született. Középiskolai tanulmányait a budapesti zsidó gimnáziumban végezte 1931 és 1939 között. 1934 szeptemberétől, két tanévet a bonyhádi gimnáziumban töltött. Tanulmányait a budapesti Zsidó Szervezet Szabadegyetemén folytatta 1940-41-ben. 1943-ban behívták munkaszolgálatra. Miután édesapját elvesztette, 1944 őszén politikai menedékjogot kért maga és édesanyja számára a budapesti Svájci Konzulátuson (Üvegház). Itt volt őrségben, amikor visszanyerte szabadságát 1945.január 18-án. 1945-ben visszament Bonyhádra. Ott kötött házasságot Kuttner Sárával, és ott éltek az 1956-os forradalomig. Az Egyesült Államokba emigráltak, New Yorkban telepedtek le. Blau László a 90-es évek elejét kutatásainak szentelte, hogy az utókor számára megörökítse a valaha virágzó, de mára gyakorlatilag teljesen elpusztított bonyhádi közösséget.

tovább » « vissza

A magyar fordítás a közelmúltban látott napvilágot, Ágoston Zoltánné és részben Chlebovics Kornél munkájaként. A gyönyörű kiállítás a kecskeméti AS - Nyomda Kft.-t dicséri. A megjelenés és a bemutatás körüli bonyhádi feladatokat Illés Éva tanárnő végezte, odaadóan. Blau László kötetének érdemét hitelesíti Braham professzor előszava, amelyben többek között hangsúlyozza a szerző elkötelezett munkálkodását könyve minél teljesebb hiteles megszerkesztése érdekében. Maga a mű két nagy részre oszlik: Bonyhád a holokauszt idején, valamint Bonyhád a második világháború után.

Az első korszakot megfelelő történeti és irodalmi források alapján, a második korszakot az előbbiek után már személyes tapasztalataira is alapozva írhatta meg az alkotó.

Először még mint kis gimnazista rövid látogatáson van Bonyhádon, másodszor, a felszabadulás után, már mint helyi lakos éli át 1956-ig a zsidó életet, amelynek mint akkori pécsi rabbi, némileg e sorok írója is személyes tanúja volt, s ekképpen tapasztalataiból, élményeiből is igazolhatja, hogy a korszaknak Blau László hű krónikása, míg az előző évek gondos feltárására a megfelelő források utalnak.

Amint azt Blau László művéből megállapíthatjuk, a felszabadulás után a maradék bonyhádi zsidóság (még a neológ gyülekezet is) hűséggel őrizte az elődök hagyományait, és a vallásos életet a lehető legteljesebb épségben és megalkuvások nélkül vitte tovább.

E sorok írójának személyes tapasztalata, hogy a bét hámidrás még a legnagyobb télidőben is megtelt reggel 1/2 7-7 órakor a reggeli imádkozások előtt talmudot tanuló báálé bátimmal, és ott a tanulásra és imádkozásra összegyűlőket a hideg időben felettébb jóleső tea fogadta.

A neológ hitközség tagjainak zöme is őrizte és gyakorolta a hagyományokra épült, vallásos törvényekre és előírásokra alapozott zsidó életet. Ennek a szigorúan konzervatív iránynak volt képviselője a kitűnő hebraista és talmudista neológ rabbi, Blum Béla is.

Blau László művének bemutatása ünnepélyes körülmények között történt, a bonyhádi közigazgatás, számos egyházi és világi intézmény vezetőinek és képviselőinek jelenlétében.

Ezek élén megjelent Potápi Árpád János polgármester, míg a könyvet - melyből a helyi iskolák tanulói olvastak fel részleteket - Kolta László, a városi gimnázium nyugalmazott igazgatója, a szerző egykori iskolatársa mutatta be.

Blau Lászlónak, Blau Sárának, valamint a Pécsett élő Vidor Györgynek (aki a magyar fordítás körül sokat fáradozott) a polgármester a Város Önkormányzata által adományozott Bonyhád Tiszteletbeli Polgára címet adta át ünnepélyes keretek között.

A kötet a Wesselényi utca 13. sz. alatti Makkabi Könyvesboltban, az illes.eva@t-online.hu e-mail címen, valamint a Síp utca 12.-ben

(valamint ezen oldalon, lásd lejjebb! - Soha többé Soá! Alapítvány) vásárolható meg.

Mindazoknak, akik a magyar zsidó történet, közelebbről a hitközségtörténet és a holokauszt tragédiája után érdeklődnek, a minél jobb megismerés érdekében Blau László művét melegen ajánljuk.

tovább » « vissza

- Ha a Boro parkban kinyitom a számat, rögtön rávágják: na, megint egy ungarish. Itt rengeteg magyar van - meséli Blau a világ második legnagyobb ortodox zsidó közösségének otthonáról, ahol az akcentus megkönnyíti a beilleszkedést. A helyiek szerint itt képtelenség megtanulni angolul. Úton-útfélen lengyel, orosz, magyar vagy jiddis szót hallani.

Blau Lászlóval találkozni olyan, mintha a múlt század elejére utaztunk volna viszsza. Korát meghazudtoló fürgeséggel megy a vendég elébe, és szívélyes szavakkal invitálja beljebb a szűk lépcsőházból. Nyakkendőt visel, de mondatai maguk is régimódi eleganciáról árulkodnak. Mintha nem fogott volna rajta a XXI. századi Amerika.

Az ebédlőasztalhoz ülve közli a hírt:

- Utazom.

Hová? Magyarországra. Mintha azt mondta volna: haza. Ha lenne még értelme a szónak.

Budapesten született és nőtt fel. Édesapjának a Király utcában volt úri-női divatüzlete. Osztálytársai a jugoszláviai bányák munkaszolgálatosaiként lelték halálukat. Blau behívóját rossz címre postázták. Ennyin múlik az élet. Huszonkét éves korában már képzett kötő volt, mert a zsidó törvények miatt nem tanulhatott tovább. Végül textilgyári munkásként dolgozott a háború végéig.

Szerencsés, sőt boldog volt Budapesten, de mégsem a főváros ejtette rabul a szívét, hanem az alig nyolcezer lelket számláló Tolna megyei kisváros, édesapja szülővárosa: Bonyhád.

Bonyhádról 1200 embert hurcoltak koncentrációs táborba 1944-ben, közöttük Blau feleségének, Sárának a családját. Sára és két testvére a többi 170 túlélővel tért vissza. Bonyhádon kezdték a semmiből közös életüket, ahová Blau, akinek édesapja veszett oda, özvegy édesanyjával a háború után költözött. 1956-ban hagyták el végleg az országot.

- Én vagyok a bonyhádi, és ő van oda érte - mondja Sára, akiben a kisváros szörnyű emlékeket idéz fel. 1989-ben látogattak el újra oda. Nem hittek a szemüknek: a valaha virágzó zsidó kultúráról két bedeszkázott ablakú, bútorraktárrá silányított, romos zsinagóga tanúskodott.

- Hagyományainknak már nyomát sem leltem - mondja Blau.

Akkor határozta el, hogy Bonyhád krónikásává válik. Brooklynba visszatérve gyűjteni kezdte hozzátartozói és más, Bonyhádról New Yorkba emigrált családok visszaemlékezéseit. Öt évig dolgozott a Bonyhád, Egy elpusztított zsidó közösség című könyvén, amelyet New Yorkban több mint ezer példányban adtak el. Másfél évtizeddel később Bonyhád is jelentkezett: kiadnák a könyvet magyarul.

Megcsörren a telefon. Dr. Vidor György, pécsi ügyvéd jelentkezik. Blau sietve vált szót legjobb barátjával. A tengerentúli hívás drága, de fontos: a kézirat utolsó javításait kell végigbeszélniük.

Blau és Vidor 1956-ban, egy decemberi reggelen intett búcsút egymásnak. Blau családja kölcsön-teherautóval igyekezett kimenekülni az országból. Váratlanul rendőr intette le a teherautót, amelynek a hátuljában Blauék megbújtak: elvinnék-e őt a következő faluig. A rendőr nem fogott gyanút, Vidor azonban, aki családjával a megbeszélt helyen várta a teherautót, észrevéve a rendőrt a kocsiban, hátralépett, és intett a sofőrnek, hogy hajtson tovább. Blau szeme könnybe lábad, miközben mesél.

- Azóta ők ott, mi pedig itt élünk.

Blau László ötven éve az Amerikai Egyesült Államok állampolgára. "Szeretett új hazánk"-nak emlegeti az országot, bár nem telik el nap, hogy meg ne emlékezne mindazokról, akiket Magyarországon hagyott. Hiányolhatna többet is. Az egyetemi végzettséget és a lehetőséget, hogy tanár vagy rádiós szerkesztő váljék belőle, hiszen erről álmodott mindig. Ehelyett kötőgyárban dolgozott hetente hat napon át, három műszakban.

- Alulról kellett kezdenem nekem is mindent - mondja Blau, aki a kezdeti útkeresés után harminc évig női divatáruval kereskedett.

Engem ismert mindenki. Kaptam a gyáraktól az anyagot, és eladtam nagykereskedőknek. Nem éppen tipikus szakma a neves budapesti zsidó gimnázium egykori diákjának.

Blaut Boro park-szerte kedves, előzékeny, halk szavú, de kiváló szónokként tartják számon. Ő, aki előszeretettel színezi gondolatait magyar verssorokkal vagy latin mondásokkal, csak legyint erre: - Poeta nascitur, orator fit. Költő születik, szónok keletkezik.

- Ezeket az embereket mindenüktől megfosztották, de a neveltetést nem lehet senkitől elvenni - mondja Simonne Hirschhorn, a helyi közösségi ház vezetője, ahol holokauszttúlélőknek szerveznek programokat. Hirschhorn csodálja Blaut, hogy mindannak dacára, amit megélt, nem keseredett meg.

- Blau László az a régimódi, lovagias, közép-európai úriember, aki félreáll az útból és kinyitja a másik előtt az ajtót. Biztos vagyok benne, hogy másfajta életre vágyott, és ki tudja, hogy ezzel a műveltséggel mire vihette volna?

De Blau boldog, mert gyermekeinek egyetemi oktatást biztosíthatott. - Nem csináltam amerikai karriert, de munkát mindig találtam, és sosem néztek le mint magyar menekültet - mondja.

Könyvének friss kéziratát a kezében tartva az idős ember szeme ismét könnyes lesz. Arról a dadogó kisfiúról mesél, aki az évek során mégis megtanult szavalni, és most könyvének bemutatására készül Bonyhád népe előtt.

- Nagy érzés, hogy lefordították a könyvet az anyanyelvemre - mondja, és hite, amellyel a mindennapjait éli, váratlanul érthetővé válik. A bonyhádi történelemtanárok mostantól Blau László könyvéből is taníthatják a vészkorszakot.